Írtam hasonló ötletre alapuló filmről nemrégiben és kritikámban nemtetszésemet fejeztem ki a hatásvadász megoldásokkal és a „még 2013-ban is csak erről tudunk filmet forgatni” irritáló érzéssel kapcsolatosan, amelyet az adott film (“The Butler”) teljesített meg. A “12 év rabszolgaság” nem műremek, Steve McQueen rendezéséről nem lehet szuperlatívuszokat szólni, vannak pocsék alakítások is benne (!), de kevésbé olyan bicskanyitogató, mint gondoltam.
A film szíve-lelke Chiwetel Ejiofor, akinek voltak jó alakításai ezelőtt, de talán ebben a filmben tette igazán le a névjegyét Hollywood asztalára. Nem állítom, hogy Oscart érdemel a srác (például Tom Hanks a “Captain Phillips” című filmben lemossa – de mint az ma kiderült, sajnos nem mindenki gondolja így: Hanks kimaradt az Oscar-jelöltek sorából), de ha azt kap, nem vitatom el tőle. Bevallom többször ásítottam el magamat a film közben (két és fél óra) és kívántam, hogy legyen már vége, de Ejiofor szépen végigvezette alakítását a kicsit megszokott történeten és vállán cipelte azt.
Ejiofor mellett nagy és neves szereplőgárda dolgozott a filmen – a cameo fellépőktől (Brad Pitt, Alfre Woodward, Paul Giamatti), egészen a jobbnál-jobb mellékszereplőkig (Michael Fassbender, Sarah Paulson, Lupita Nyong’o, Benedict Cumberbatch) teljes volt a Kánaán. Lupita Nyong’o kapta talán a legtöbb említést a díjszezon során, de Sarah Paulson legalább olyan nyerő nálam a féltékeny és kegyetlen úrnő karakterében. Nyong’o talán azért ért el ilyen univerzális sikert alakításáért, mert mérhetetlenül jó karaktert írtak neki – Patsey a legkedvelhetőbb rabszolga, akiért tényleg szánalmat érzünk és drukkolunk mielőbbi szabadulásáért; ezzel szemben Mistress Eppsről nem sokat tudunk meg: feszültek vagyunk, amikor megjelenik, megbotránkozunk a gonoszságán és képmutatásán, de bele nem látunk a fejébe. Tehát Nyong’o ügyes egy jobban megírt karakterrel, de Paulson még ügyesebb egy kevésbé részletesen kidolgozottal. Michael Fassbenderrel nem szimpatizáltam eleinte, de a végére elhittem a vérmes, iszákos és beteg lelkületű emberállatot tőle.
A fényképezés, a film vágása és összeszerkesztése kivételes volt, a zenei aláfestés pedig dolgozott a film helyett is, hogy valami benyomást tegyen a nézőre.
A legnagyobb gondom a filmmel, hogy nem érintett meg – egy ilyen kemény téma után el kellett volna érzékenyülnöm. Nem tettem, azaz nagyobb volt a hatáskeltő szándék, mint maga a hatás. Nem rossz film ez a “12 év rabszolgaság”, de túlértékelt. Felettébb túlértékelt.
Pontozás
Film: 4*
Rendező: 3*
Főszereplői alakítás: 5*
Mellékszereplői alakítások: 4* – azért csak négy csillag, mert a fejemet fogtam Adepero Oduye rettenetes sírós-jelenetén és Paul Dano filmes jelenlétén (pedig kedvelem a srácot).
Forgatókönyv: 3*
Zene, hangzás: 5*
Látványeffektek: 5*
A film nézőre gyakorolt hatása: 3*
Golden Gecko Rövid Kritikák 